Közvetlen Demokrácia & Kutatás

Decemberi bejegyzésünk mi mással is lehetne kapcsolatos, mint a karácsonnyal. Gyorsan hozzáteszem, nem kell megijedni, nem ajándékötletekkel és mézeskalács receptekkel fogunk szolgálni az olvasóknak, hanem az ausztrál és a magyar parlamenti képviselők ünnepek alatti posztolási szokásait mutatjuk be 2012-ből.

A Facebook-kutatás legelején, amikor meghatároztuk, milyen időintervallumot is szeretnénk megvizsgálni, mérlegelnünk kellett érdemes-e olyan időszakokat is monitoroznunk, mint a karácsony vagy a Szilveszter. Ezek az ünnepek univerzálisak, mindenütt ünneplik őket, ugyanakkor kellőképpen semlegesek is, vagyis nem kapcsolódik hozzájuk semmiféle politikai ideológia.

Nem kell ahhoz adatot gyűjteni, elég, – úgy szólván, józan paraszti ésszel – logikusan átgondolni, hogy az ünnepi időszakban nincs parlamenti munka, ezért a vizsgált képviselők kevesebb szakmai információt tudnak megosztani, viszont kiváló lehetőségük nyílik arra, hogy bepillantást engedjenek a magánszférájukba anélkül, hogy ezt a választók olcsó marketing fogásként élnék meg. Mindezek alapján azt vártuk, hogy az ünnepek alatt (2012. december 24.  illetve 2013. január 6. között) a politikusok alapvetően hivatalos kommunikációja, jóval személyesebb irányba fordul. Íme, az eredmények:

Elsőként a magyar képviselők karácsonyi posztjait mutatjuk be. Jól látható, hogy az ünnepek alatt a posztok száma lecsökkent. Ennek a már említett parlamenti szünet a legerőteljesebb oka. De nemcsak a posztok mennyisége, hanem az összetétele is változik az ünnepek alatt: Magyarország esetében az informatív bejegyzések aránya nem változott meg, ez ellentmond az adatgyűjtés előtti elképzeléseinknek. Viszont, jelentős mértékben csökkent a linkek száma, amely igazolja feltevésünket. Tovább erősíti elgondolásunkat a privát bejegyzések és a képes posztok arányának növekedése. Az imént említett kategóriák azért duzzadtak ekkorára az ünnepek alatt, mert ezekbe soroltuk be az ünnepi jókívánságokat tartalmazó nyilvános üzeneteket.

Az ausztrál politikusok esetében még inkább elkülönülnek a hétköznapok és az ünnepek: december 24-től január 6-ig szinte együtt mozog a posztok számát és a posztoló képviselők számát jelző két görbe, vagyis a képviselők többsége csak egy-egy bejegyzést posztolt a karácsonyi szünet ideje alatt. Az ünnepek elmúltával azonban ugyanúgy szétnyílt a két mutató, mint az ünnepek előtt, vagyis a politikusok visszatértek a megszokott napi több üzenet közléséhez. Ausztráliban a kategóriák aránya közötti eltolódás is szembetűnőbb, ott még személyesebben kommunikálnak a képviselők karácsonykor. Látható, hogy az informatív bejegyzések majdnem egyharmadával estek vissza. Ezzel szemben a privát életre vonatkozó posztok megszaporodtak, körülbelül 4-szer gyakrabban osztottak meg ilyen jellegű bejegyzéseket az ünnepek alatt.

Mindkét ország politikusainak esetében igaz, hogy kevesebbet kommunikáltak követőik felé, ami ellentmond várakozásainknak, ugyanis a kutatócsoport azzal az elképzeléssel indokolta az ünnepek alatti monitorozást is, hogy várhatóan többet és színesebben lépnek kapcsolatba a képviselők Facebook-közösségük tagjaival. Ez az elképzelés csak részben igazolódott, hiszen, a kategóriák aránya valóban megváltozott, és a hangvétel a személyesség felé fordult, legyen szó képi vagy szöveges bejegyzésről.

A jelen tanévet meghatározó Facebook-kutatásunkban tartalomelemzéssel foglalkozunk. Blogunk követőiben jogosan merül fel a kérdés, az üzenőfalra feltöltött képeket ugyanolyan tartalomnak tekintjük-e, mint a posztok szövegét.

Ha visszakeressük az eddig közzétett diagramokat, láthatjuk, a politikusok nagyon különböző mértékben használják ki a Facebook nyújtotta vizuális lehetőségeket, vagyis egyesek előszeretettel osztanak meg saját fényképeket, vagy különböző témájú képeket (mémek, plakátok, stb.), míg mások teljesen elhanyagolják ezt a kommunikációs formát.

Eredeti elképzelésünk szerint, minden képet kigyűjtöttünk volna, majd azok tartalmát megvizsgálva külön kategóriákba soroltuk volna őket. Erről azonban kénytelenek voltunk lemondani a kutatás egy korai fázisában, a magyar pilot elvégzése után, ugyanis olyan mennyiségű képanyag gyűlt össze – még annak ellenére is, hogy redukáltuk a képek méretét – , hogy csak több GB-os pendrive-okon tudtunk adatot cserélni. Be kellett látnunk, ez a mennyiség nemcsak a levelezőrendszerünket bénítja meg, hanem a kutatócsoportot is lassúvá teszi, egyszerűen nem vagyunk elegen ilyen mennyiségű adat időbeni, hatékony feldolgozásához. Ehhez jött még az a felismerés is, hogy külön tanulmányt lehetne írni csak a képekből. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még rávesszük magunkat.

Mindezek után, az olvasóban jogosan merül fel még egy kérdés, akkor mégis mit keres a posztok osztályozásában a photo kategória. Ugyan képanyagot nem gyűjtöttünk, mert a képek tartalomelemzéséről lemondtunk, de mindez nem zárta ki azt, hogy feljegyezzük, mikor és hol találkoztunk ilyen posztokkal. Ezt a lépés azért sem hagyhattuk ki, mert csak így kaphattunk hiteles képet arról, a vizsgált képviselők, milyen gyakorisággal posztolnak. Ha mindezt nem vesszük figyelembe, negatív irányba befolyásoltuk volna Facebook-aktivitásukat.

Fontosnak tartom tisztázni azt is, a photo kategóriába csak azokat a megosztásokat soroltuk, ahol csak képet vagy képgalériát osztott meg a politikus. Abban az esetben, ha ezek mellé szöveg került, már csak a szöveget vizsgáltuk, és azt osztályoztuk a felállított kategóriák szerint. Vagyis a kutatás nem vizsgálja a posztok szövege és azok képanyaga közötti viszonyt. Ez szintén egy újabb tanulmány anyagát képezhetné.

Ebben a bejegyzésben a miniszterelnököket, Julia Gillardot* és Orbán Viktort, pontosabban a Facbookon folytatott kommunikációjukat vesszük górcső alá.

Julia Gillard a vizsgált három hónapban (2012. november 1-jétől – 2013. január 31-ig összesen 114-szer posztolt a Facebookra. A bejegyzések kétharmada informatív poszt (67%), vagyis az ausztrál képviselőasszony zömében a hivatalos megjelenéseiről – legyen az egy eseményen való részvétel, vagy egy vele készült interjú – közöl bejegyzéseket a közösségi oldalán. A posztok további egyharmadát a többi 5 kategóriába sorolt bejegyzések alkotják. Gillard szubjektív posztjainak aránya 25%, ezekben a bejegyzésekben a képviselőasszony saját véleményét hangoztatja valamilyen téma kapcsán. Fényképekkel, fotógalériákkal kevés alkalommal kommunikál (3%), linkek megosztásával pedig ennél is ritkábban él (mindössze 1%). Offenzív posztokat is alig használ (összesen 2%), és csak kicsivel többször enged bepillantást a magánéletébe (3%). Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy Julia Gillard a Facebookon sokkal inkább hivatalos, mint színes politikus.

Orbán Viktor a vizsgált időszakban majdnem negyed annyit kommunikált a Facebookon keresztül, mint ausztrál kollégája, összesen 27-szer posztolt.** Bejegyzéseinek több mint a fele (55%) kép, vagy fotógaléria. A második legnagyobb szeletet a linkek megosztása hasítja ki a tortából, az összes bejegyzés kicsivel több mint egynegyedét alkotja (26%). Jelentős arányban (15%) találunk a miniszterelnök hivatalos megjelenéseivel kapcsolatos posztokat is az oldalon. Orbán Viktor személyes véleményét tartalmazó megjegyzéseket pedig 4%-ban. Külön érdekesség, hogy a magánéletébe egyáltalán nem enged bepillantást a magyar miniszterelnök, illetve offenzív megjegyzésekkel sem találkoztunk a vizsgált időszakban. (Érdemes lenne a választások előtti hónapokat is megvizsgálni, ki hogyan vélekedik politikai ellenfeleiről – a szerk.) Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy Orbán annak ellenére, hogy jóval kevesebbet használja a Facebookot, mint Gillard, sokkal inkább kihasználja a közösségi oldal nyújtotta lehetőségeket, kreatívabban, színesebben kommunikál közösségével, mint ausztrál társa.

A harmadik ábra jól szemlélteti a korábban leírt különbségeket a két miniszterelnök között.

*Julia Gillard 2010. június 24-től 2013. június 27-ig volt Ausztrália miniszterelnöke, vagyis az általunk is vizsgált időszakban is (2012. november 1. és 2013. január 31. között). Jelenleg Tony Abbott tölti be ezt a hivatalt. Ezzel kapcsolatban az Ausztráliában választásokat tartottak című korábbi bejegyzésben tudhattok meg többet.

**Annak ellenére, hogy hazánk politikusai előszeretettel használják ezt a közösségi oldalt politikai kommunikáció céljából, mégis úgy tűnhet, az angolszász országok, így Ausztrália képviselői mégis többet posztolnak, mint az újdemokráciák, köztük Magyarország politikusai. Ha jobban megfigyeljük az angolszász posztokat, kiderül, hogy a legtöbb képviselő Facebook és Twitter oldala olyannyira össze van hangolva, hogy a Twitter-üzenetek, automatikusan a Facebook oldalukra is kikerülnek. Így inkább Twitter használóknak mondhatjuk őket, mint Facebook-közösség építőknek.

A krakkói konferencia után visszacseppentem a kutatással töltött hétköznapokba, amelyek – gyorsan hozzáteszem – egyáltalán nem nevezhetőek szürkének. A tanévkezdés óta tempósan halad a csapat, az adatok kinyerésével kapcsolatos kihívásokat megoldottuk (ezek egy-egy korábbi bejegyzésben olvashatóak). Persze ez közel sem jelenti azt, hogy egy újabb külföldi ország esetében nem merülhetnek fel eddig rejtve maradt, megoldásra váró problémák. De röviden összefoglalva, a gyűjtés olajozottan halad.

Azzal senkinek sem mondok újat, hogy a kutatás azért zajlik, hogy végül átfogó képet alkothassunk a politikusok új információs és kommunikációs technológia használatáról, különös tekintettel a közösségi honlapok használatára – így a Facebookra és a Twitterre. Éppen ezért az adatokat nem elég kigyűjteni, azokat értelmezni, elemezni is szükséges, ehhez pedig meg kell találnunk a legmegfelelőbb módszert. Egy korábbi bejegyzésben volt már szó a posztok kategorizálásáról, de a további adatfeldolgozásba eddig nem engedtünk bepillantást.

Minden vizsgált ország adatait a következő módon vizualizáljuk:

Havi kimutatásokat készítünk (1. ábra). Olyan grafikonok ezek, amelyek napi bontásban szemléltetik a vizsgált ország, vizsgált politikusainak közzétett posztjait, még egyszerűbben, hányan, hányat posztolnak a vizsgált napon. Ezek a típusú ábrák kiválóak arra, hogy megmutassuk, mennyire nyílik szét az olló két szára, vagyis mekkora a különbség a posztoló képviselők száma és a posztok száma között. Ugyanakkor csak országokon belül szolgálhatnak hasznos információval, mivel minden vizsgált ország politikusainak létszáma változó, és ezeknek a létszámoknak csak bizonyos részét monitorozzuk (a parlamentek 10 százalékát), ezért nemzetközi összehasonlítás nem végezhető velük. A példa kedvéért: a vizsgált 39 magyar képviselőnek könnyebb összehoznia napi 10 posztot, mint a 15 horvátnak, de sokkal nehezebb, mint a 65 britnek.

Ahhoz, hogy az országok egymással is összehasonlíthatóak legyenek, el kell osztanunk az adott nap posztjainak számát a minta számával (a vizsgált ország, vizsgált politikusainak számával).  Ez a típusú ábra azt képes megmutatni, hogy az adott országban a vizsgált képviselőkre hány poszt jut az adott napon. Ez a szám nulla és végtelen között mozoghat (2. ábra). 

További összehasonlíthatóságot eredményez nemzetközi szinten, ha az adott napon posztoló politikusok számát elosztjuk a minta számával (a vizsgált ország, vizsgált politikusainak számával).  Ezzel a megoldással a képviselők napi aktivitását lehet szemléltetni. Ebben az esetben az eredmény nulla és egy közé esik (3. ábra).

A Lengyel Kommunikációtudományi Társaság konferenciái, pontosabban a kétévente megrendezett kongresszusai mindig jók szoktak lenni. Számunkra, közép-kelet európaiak számára is elérhető, de az ország mágnesként vonzza a nyugat-európai és olykor a tengerentúli előadókat is. Így volt ez két évvel ezelőtt Varsóban is, de a tavalyi, ún. kis konferencián, Gdanskban is hasonló volt a helyzet. Egészen másképp történt ez idén a szeptember 26-28 között megrendezett III. Kongresszuson Krakkóban. Jóformán csak lengyelek voltak a Jagelló Egyetemen.

Az első napon plenáris ülések voltak, ahol például az általam nagyra becsült Paolo Mancini is előadott. Viszont egy-két előadás kb. a futurizmus és a múlt század között ingázott. Az egyik ilyen futurista jóslat azt mondta, hogy amennyiben követjük a mostani trendeket, akkor 2039 április 30-án jelenik meg az utolsó nyomtatott újság. Ami nagyon veszélyes kijelentés úgy, hogy Latin-Amerikában növekednek az eladott példányszámok. Ezzel nem azt mondom, hogy örökre velünk maradnak a nyomtatott lapok. Csak azt, hogy veszélyes dátumokkal dobálózni, főleg úgy, hogy fogalmunk nincs róla, mi lesz 1-2-5 év múlva. A másik ilyen futurista elmélet szerint, amit az előadó gravitációs elméletnek nevezett, arról szólt, hogy a médiumokat úgy kell elképzelni mint a napot és bolygókat. Az internet előtti korokban a nap volt az újság, míg a többi médium (így a TV is!) az újságok körül keringtek. Aztán jött az internet, amely kilökte a nyomtatott sajtót a helyéről és átvette a nap szerepét. Hol is kezdjem? Az előadó "csak" arról feledkezett meg, hogy az internet előtt, mondjuk a 80-as években is már a televízió volt az emberek elsődleges hírforrása, valamint az internet nem vette át senki és semmi helyét, inkább magába olvasztotta a többit. Így, ha ragaszkodunk az előadó elképzeléséhez, az internet nem más mint egy nagy fekete lyuk, amely magába szívja a többi médiumot, de inkább ne ragaszkodjunk a gravitációs elmélethez. Ezek még csak a kisebb problémák volták, de nem fárasztanám az olvasót.

Igazság szerint nem számítottam túl sok jóra a saját előadásommal kapcsolatban. Mindösszesen 12 angolul előadó kutató jelent meg a nemzetközi(!) konferencián, akik közül többen a plenáris napon tartották meg az előadásukat. A többieket, így engem is nem közös panelba raktak, hanem lengyel nyelvűek közé. 4 másik... valójában egy előadó nem jelent meg, tehát 3 másik lengyel előadás között adtam elő az anyagomat. Végeredményben azonban meglepően jól sikerült az előadás, jól rezonált a közönség. Szokatlanul sok kérdést kaptam és úgy éreztem, hogy jó volt maga az előadás is. Az előadás utáni vacsorán többen is odajöttek érdeklődni a kutatás további eredményeiről, a későbbi twitteres tervekről stb. Azt kívánom, hogy minden konferencia ilyen jól sikerüljön.

Három tanulság:
- az irány jó, folytatni kell!
- egy kérdésnél felmerült a szöveges bejegyzések hossza (pl. hány karakter vagy szó egy-egy bejegyzés). Ezt is érdemes lehet megnézni. Igaz, az angol és a magyar nyelvtan más, de érdekes irány lehet.
- nagyon érdekelte a kutatókat, hogy a képviselő vagy a csapata írja-e a Facebookra a bejegyzéseket. Ezt a kérdést eredetileg sem állt szándékunkban megválaszolni.

Mint arról már egy korábbi posztban beszámoltam, az emailes kutatással ellentétben, a közösségi oldalakon nem lehet minden egyes politikust elérni, ezért csupán a vizsgálandó országok parlamentjének 10 százalékát vontuk kutatásunk alanyai sorába, ugyanebben a posztban olvashattok arról is, milyen szempontokat vettünk figyelembe az egyes politikusok kiválasztásánál.

A magyar alanyok kiválasztásánál számos alkalommal találtuk szembe magunkat azzal a problémával, hogy nem tudtuk eldönteni, valóban az adott politikus hivatalos Facebook profiljával van-e dolgunk. Egy másik jelentős nehézséget jelentették a tucat nevek. Megmosolyogtatóan hangzik, de Kovács Lászlókkal és Szabó Imrékkel akár Dunát is rekeszthetnénk, annyit találunk belőlünk a Facebookon. Az olyan nagy koalíciók esetében, mint a Fidesz, ahol bőven adódik lehetőség a cserére, ez nem jelent különösebb fennakadást, a kutató kiválaszt egy másik, kevésbé szokványos nevet, és reméli, hogy annak a képviselőnek van Facebook oldala, és azt az oldalt rendszeresen frissítik is. A kisebb politikai csoportok esetében, mint az LMP, a PM, a DK, vagy a függetlenek már jóval nehezebben a megoldás, hiszen sokkal kevesebb politikusból tudunk választani, az arányokat – vagyis a 10%-ot, illetve a nemek közötti eloszlást – azonban ebben az esetben is tartani kell.

A képviselők Facebookozási szokásait vizsgáló interaktivitás-kutatás első nemzetközi alanyai ausztrál alsó- és felsőházi politikusok voltak. A tengerentúli képviselők esetében kicsit könnyebb dolgunk volt a megfelelő Facebook-alanyok kiválogatásánál, ugyanis az ausztrál parlament hivatalos oldalán fellelhető politikusok adatlapjáról közvetlenül elérhetőek azok különböző online felületei, így a saját blogokon, honlapokon túl a hivatalos Facebook és Twitter oldalaik is. Mindez arra enged következtetni, hogy Ausztráliában sokkal természetesebb formája ez a választókkal folytatott kommunikációnak, a politikai témájú interakciónak, mint hazánkban. Illetve rögtön adódik a kérdés, ez a szemléletmód több aktivitást eredményez-e az említett közösségi oldalakon. Egy későbbi posztból ez is kiderül.

 Az ausztrál parlamenti képviselők Facebook és Twitter profilját közvetlenül is el lehet érni a törvényhozás honlapjáról.

A szeptemberi hónap nemcsak a tanévkezdésről, hanem a Facebook-kutatás nemzetközi színtérre való kilépéséről is szólt: ezúttal – immár aktív hallgatói részvétellel – az ausztrál parlament képviselőinek Facebookozási szokásait vizsgáltuk. A nemzetközi porond nemcsak a magyar eredményekkel való összevetésre kiváló, hanem arra is, hogy a hallgatók közelebbről is szemügyre vehessék egy másik ország – jelen esetben Ausztrália – politikai rendszerét.

Igaz ugyan, hogy meghatározott időintervallumot vizsgálunk (2012. november 1 – 2013. január 31.), de az ausztrál politikáról most igencsak időszerű beszélni, ugyanis a szövetségi államban a közelmúltban, szeptember 7-én tartották az általános választásokat, amelynek eredményeképp a nemzeti-liberális koalíciót vezető Tony Abbott lett Ausztrália új miniszterelnöke maga mögé utasítva a munkáspárti Kevin Ruddot, véget vetve ezzel a két cikluson átívelő munkáspárti kormányzásnak.

Az ország nyár elején is megélt egy miniszterelnök váltást: a Munkáspárt elnökválasztásán az akkori miniszterelnök, Julia Gillard alulmaradt Ruddal szemben, így arra hivatkozva, hogy pártja kihátrált mögüle, lemondott a kormányzásról.

Jelenleg 7 politikai csoport alkotja az ausztrál törvényhozást:

• az Australian Labor Party
• a The Nationals
• a Country Liberal Party
• a Katter’s Australian Party
• a Liberal Party of Australia
• az Australian Green
• és a Függetlenek

Az ausztrál Szövetségi Parlamentről pár mondat

Ausztrália szövetségi állam, mind a hat tagállamának külön parlamentje és kormánya van, a kutatás szempontjából azonban csak a kétkamarás szövetségi törvényhozás a releváns, amely összesen 225 tagot számlál. Ausztráliában nemcsak az alsóházi, hanem a felsőházi politikusokat is választják, így jelen esetben mindkét kamara vizsgálatunk tárgyát képezte.

Az ausztrál Szövetségi Parlament Alsóházát 150 képviselő alkotja, mindegyik egy-egy földrajzi területet/ választó területet képvisel. Az alsóházi politikusok hivatali ideje három év. A legtöbb szavazatot kapott párt, vagy pártok alakítanak kormányt. Az ausztrál Szövetségi Parlament Felsőházát 76 szenátor adja. Minden államból két szenátort (12), illetve minden közigazgatási területről további kettőt (64) választanak hat évre. Az Ausztrál Fővárosi Terület és az Északi Terület szenátorait a Képviselőház tagjaival együtt választják, és hivatali idejük is a Képviselőházi politikusokéval egyezik meg, azaz csupán három év. A rotációs rendszernek köszönhetően a Szenátus fele három évente cserélődik. Mindez azt jelenti, hogy a most szeptemberben tartott választásokon, nemcsak az alsóházi helyek egészéről, hanem a szenátusi helyek feléről is döntenie kellett a választóknak.

Még több információ található az ausztrál szövetségi törvényhozás honlapján.

A Facebook-kutatás lényege, hogy nemcsak arra keressük a választ, a politikusok milyen rendszerességgel használják a közösségi médiát, hanem arra is, milyen típusú tartalmakat osztanak meg a virtuális követőikkel.

Ahhoz azonban, hogy a vizsgált képviselők mindegyikének Facebook-aktivitását képesek legyünk leírni, és a későbbiekben összehasonlítani, ki kellett találni egy kategorizálási rendszert, amelybe az összes vizsgált poszt „belefér”. Kezdetben úgy gondoltuk, hogy fő- és alkategóriák szerint csoportosítjuk majd a megosztásokat, a kommentekkel pedig nem foglalkoztunk. A táblázatban látható, miből indultunk ki.

A pilothoz – vagyis a magyar országgyűlési képviselők vizsgálatához – előzetesen összeállított kategóriarendszer a gyűjtés során számos átalakításon ment keresztül. Nincs ebben semmi meglepő, előre számítottunk erre, hiszen ahhoz, hogy a legfeszesebb és legteljesebb csoportokat ki tudjuk alakítani, nemcsak előzetes elgondolásokra, hanem tapasztalatra is szükség volt, vagyis látnunk kellett, mit is gyűjtünk valójában.

A pilot utáni kategóriarendszer jóval egyszerűbb lett: eszerint csupán hat csoportot különböztetünk meg, és nem használunk alkategóriákat:

A végleges kategóriák a posztok besorolásához:

1 – A magánszférára vonatkozó bejegyzések (családdal, gyerekekkel, barátokkal kapcsolatos posztok, ünnepi bejegyzések)

2 – Informatív bejegyzések (minden olyan megjelenése a politikusnak, amely hivatalos – interjú, blog bejegyzés, eseményen való részvétel)

3 – Szubjektív megjegyzések (a képviselő saját véleményét hangoztatja)

4 – Támadó megjegyzések (indulatos, negatív kritika/vélemény)

5 – Link megosztása (olyan linkek, amelyeket minden egyéb megjegyzés nélkül posztolnak)

6 – Fotó megosztása (olyan posztok, ahol csak képeket/ galériákat osztanak meg minden egyéb megjegyzés nélkül)

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért redukáltuk ilyen drasztikusan a kategóriák számát. Mivel a posztok kategorizálása egyfajta tartalomelemzés mentén történik, a kutatás ezen része kvalitatív módszerekkel valósul meg, ebben az esetben magas a szubjektivitás lehetősége, hiszen a kutatónak magának kell eldöntenie, melyik posztot, melyik kategóriába sorolja, ezért minél kevesebb csoporttal dolgozunk, annál inkább kivédhető a kutató szubjektivitása.

A végleges kategóriák a kommentek besorolásához:

C1 – Mindennapi beszélgetés (csevegés)

C2 – Informatív komment, ahol a politikus hívja fel valamire a figyelmet/ válaszol az állampolgárok által feltett kérdésekre

C3 – Informatív komment, ahol a politikus figyelmét hívták fel valamire, és erre reagál

Végső soron ez a kutatás a politikusok interaktivitását vizsgálja, ezért döntöttünk úgy, hogy nemcsak a politikusok posztjait, hanem a saját posztjaik alatti kommentjeiket is megvizsgáljuk, és kategorizáljuk.

Túl vagyunk a Facebook-kutatás pilotján, vagyis feltérképeztük a magyar országgyűlési képviselők facebookozási szokásait. Arról, hogy honatyáink milyen gyakran és mit posztolnak egy későbbi blogbejegyzésben olvashatnak, ezúttal inkább a munka elindulásáról osztok meg pár érdekes információt.

Míg emailben minden képviselőt el lehet érni elméletileg, – erről az egyik júliusi bejegyzésben már olvashattak – addig a Facebookkal más a helyzet, nincs ugyanis minden politikusnak ilyen közösségi oldala, illetve nem mindenki használja azt rendszeresen. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg hazánkban inkább a Facebookot, az észak-atlanti területeken már inkább a Twittert használják a képviselők. Ebből adódóan nem vizsgálható egy-egy ország teljes parlamentje.

A fent kifejtett okok miatt úgy döntöttünk, a perlementek 10 százalékát vizsgáljuk. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy 39 képviselő került bele a mintába. Első pillantásra talán nem tűnik kacifántosnak, hogy a 386 politikusból kiemeljünk 39-et, de a valóságban sok apró dolgon múlik, ki az, aki megfelelő alanya lehet a kutatásnak. Elsőként azt néztük meg, kik azok, akik rendszeresen használják a Facebookot, vagyis élő a profiljuk (minimum 2-3 naponta friss bejegyzés(ek) szerepel(nek) az oldalukon), hiszen interaktivitásról csak élő profil esetében van értelme beszélni. Mindemellett fontos betartani a parlamentben meglévő pártarányokat és a nemek közötti megoszlást is. Továbbá úgy döntöttünk, hogy a mintavétel részét fogják képezni minden ország esetében a miniszterelnök és a frakcióvezetők is, amennyiben rendelkeznek élő profillal.

A magyarországi mintát 16 Fideszes, 4 KDNP-s, 6 MSZP-s, 2 DK-s, 5 Jobbikos, 2 LMP-s, 2 PM-es és 1 független képviselő alkotja. A frakcióvezetők közül egyedül a kormánypárti Rogán Antal maradt ki, hozzá nem találtunk releváns Facebook oldalt. A női/ férfi arányt betartva, a mintában 5 női képviselő és 34 férfi politikus szerepel.

A politikusok Facebookon és Twitteren való interaktivitását vizsgáló kutatást egy másik, közel két éves projekt előzte meg, ahol összesen 16 ország képviselőinek emailben való válaszolási hajlandóságát vizsgáltuk. A bejegyzésben erről a kutatásról olvashatnak.

Az eredmények feldolgozásából egyébként már számos publikáció született, többek között két szakdolgozat, egy OTDK dolgozat és megannyi konferencia előadás. A nemzetközi emailes kutatást egy hazai pilot előzte meg – ennek segítségével mértük fel, érdemes-e nemzetközi szinten is vizsgálódni – az ebből született cikket a Médiakutató 2012-es évfolyamának nyári számában olvashatják.

A vizsgált 16 ország politikusainak válaszolási hajlandósága emailben:

* A zárójelben lévő szám az adott parlamentben helyet foglaló képviselők számát jelenti, míg az előtte lévő adat arra vonatkozik, hogy hány képviselő kapta meg a levelünket. Előfordult ugyanis, hogy már nem élő email cím volt feltüntetve a képviselő adatlapján, és „visszajött” az emailünk. Velük nem számoltunk a továbbiakban. Ahol nem szerepel zárójeles adat, ott minden levél célba ért.

Látható, az eredmények nagyon eltérőek. Mielőtt azonban pálcát törnénk a kevés válaszlevelet küldő országok képviselői felett, meg kell jegyezni, hogy ebben a kutatásban nagyon sok független változóval voltunk kénytelenek együtt dolgozni, amelyek befolyásolhatták az egyes országok eredményeit. A következő pár pontban ezeket veszem sorra, és azt is leírom, hogyan próbáltuk meg feloldani őket, ezzel is minél egységesebb feltételeket teremtve a különböző nemzetiségű politikusoknak.

• A vizsgált parlamentek nagysága nagyon eltért egymástól, így nem a válaszlevelek számát, hanem az adott törvényhozás nagyságához viszonyított arányát vettük figyelembe. A nagyon magas vagy alacsony képviselőszám azonban így is torzítja a kapott eredményeket. Mindez a vizsgált országok közül a legnagyobb (brit) és a legkisebb (montenegrói) törvényhozással szemléltethető leginkább: ahhoz, hogy 50%-os válaszolási hajlandóságot produkáljon a két parlament, a britek 650 képviselőjéből 325-nek, míg a montenegróiak 80 politikusából 40-nek kell billentyűzetet ragadnia. Vagyis a briteknek majdnem nyolcszor annyi levelet kell küldeniük ugyanazért a százalékos eredményért, mint balkáni társaiknak. Erre a veszélyre a módszertan kidolgozásakor oda kellett figyelni.
• Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kapott eredmények mögött különböző mértékben elfoglalt politikusok húzódnak. Joggal feltételezhető, minél elfoglaltabb egy képviselő, annál kevésbé valószínű, hogy reagál az ilyen jellegű – jelen esetben egy nemzetközi kutatócsoport emailes – megkeresésekre. Ezzel magyarázható, hogy a vizsgált országok miniszterelnökei jellemzően nem küldtek válaszlevelet. Kivételt képez ez alól Ausztrália, Dánia és Új-Zéland.
• Az sem mindegy, milyen kérdéssel fordulunk a politikusokhoz. Ez abból látszik, hogy a Magyarországon végzett pilot kutatásban - amelynek során a képviselő kedvenc televíziós műsorára kérdeztünk rá - jóval nagyobb válaszolási hajlandóság született (27,6%), mint amikor szakmaibb kérdéssel fordultunk az országgyűlési képviselőkhöz (5,18%).
• Magasabb eredményeket kaphattunk volna, ha kampány, illetve választási időszak alatt írunk a politikusoknak. Ezzel azonban nem akartuk befolyásolni a számokat, arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyszerű hétköznapok során, mennyire interaktívak a jelenleg hatalmon lévő képviselők.
• Ugyanez a logika végigvihető az ülésszak és a szünet mentén is. Várható, hogy azokban a periódusokban, amelyekben a politikusok képviselői feladataikkal foglalkoznak, inkább reagálnak az állampolgári megkeresésekre, mint a szabadságuk idején. Igyekeztünk elkerülni az ünnepeket és a szüneteket, ezzel is ellensúlyozva ezt a változót.
• Adódik a kérdés, miből gondoltuk, hogy a különböző országok parlamentjei külföldi megkeresésre válaszolni fognak. Valószínűsíthető, hogy az adott állam politikusa inkább válaszol a saját országából, sőt a saját választókörzetéből érkező állampolgára megkeresésére. Mindezt úgy próbáltuk meg kivédeni, hogy bevallottan kutatóként írtunk a képviselőknek, vagyis felhívtuk a figyelmüket arra, hogy megfigyeljük őket, éreztettük velük, ők vizsgálatunk alanyai. A másik aggodalomra okot adó kérdés, hogy nem befolyásoltuk-e saját országaink politikusainak válaszolási hajlandóságát. Ezért minden levelet „külföldiként” írtunk alá: a magyaroknak küldött emaileket ausztrál, a letteknek és az ausztráloknak szólót magyar kutató írta alá.
• A nem angol anyanyelvű országoknál két nyelven – az adott ország hivatalos nyelvén, valamint angolul is – megfogalmaztuk a levél szövegét. Erre azért volt szükség, hogy ne befolyásoljuk a válaszolási hajlandóságot, ha valamelyik képviselő esetleg nem használná biztonsággal az angol nyelvet.

Ehhez hasonló problémákkal a most elkezdett Facebookos kutatás során is szembesülünk, erről a következő blogbejegyzésben olvashatnak.