A Lengyel Kommunikációtudományi Társaság konferenciái, pontosabban a kétévente megrendezett kongresszusai mindig jók szoktak lenni. Számunkra, közép-kelet európaiak számára is elérhető, de az ország mágnesként vonzza a nyugat-európai és olykor a tengerentúli előadókat is. Így volt ez két évvel ezelőtt Varsóban is, de a tavalyi, ún. kis konferencián, Gdanskban is hasonló volt a helyzet. Egészen másképp történt ez idén a szeptember 26-28 között megrendezett III. Kongresszuson Krakkóban. Jóformán csak lengyelek voltak a Jagelló Egyetemen.
Az első napon plenáris ülések voltak, ahol például az általam nagyra becsült Paolo Mancini is előadott. Viszont egy-két előadás kb. a futurizmus és a múlt század között ingázott. Az egyik ilyen futurista jóslat azt mondta, hogy amennyiben követjük a mostani trendeket, akkor 2039 április 30-án jelenik meg az utolsó nyomtatott újság. Ami nagyon veszélyes kijelentés úgy, hogy Latin-Amerikában növekednek az eladott példányszámok. Ezzel nem azt mondom, hogy örökre velünk maradnak a nyomtatott lapok. Csak azt, hogy veszélyes dátumokkal dobálózni, főleg úgy, hogy fogalmunk nincs róla, mi lesz 1-2-5 év múlva. A másik ilyen futurista elmélet szerint, amit az előadó gravitációs elméletnek nevezett, arról szólt, hogy a médiumokat úgy kell elképzelni mint a napot és bolygókat. Az internet előtti korokban a nap volt az újság, míg a többi médium (így a TV is!) az újságok körül keringtek. Aztán jött az internet, amely kilökte a nyomtatott sajtót a helyéről és átvette a nap szerepét. Hol is kezdjem? Az előadó "csak" arról feledkezett meg, hogy az internet előtt, mondjuk a 80-as években is már a televízió volt az emberek elsődleges hírforrása, valamint az internet nem vette át senki és semmi helyét, inkább magába olvasztotta a többit. Így, ha ragaszkodunk az előadó elképzeléséhez, az internet nem más mint egy nagy fekete lyuk, amely magába szívja a többi médiumot, de inkább ne ragaszkodjunk a gravitációs elmélethez. Ezek még csak a kisebb problémák volták, de nem fárasztanám az olvasót.
Igazság szerint nem számítottam túl sok jóra a saját előadásommal kapcsolatban. Mindösszesen 12 angolul előadó kutató jelent meg a nemzetközi(!) konferencián, akik közül többen a plenáris napon tartották meg az előadásukat. A többieket, így engem is nem közös panelba raktak, hanem lengyel nyelvűek közé. 4 másik... valójában egy előadó nem jelent meg, tehát 3 másik lengyel előadás között adtam elő az anyagomat. Végeredményben azonban meglepően jól sikerült az előadás, jól rezonált a közönség. Szokatlanul sok kérdést kaptam és úgy éreztem, hogy jó volt maga az előadás is. Az előadás utáni vacsorán többen is odajöttek érdeklődni a kutatás további eredményeiről, a későbbi twitteres tervekről stb. Azt kívánom, hogy minden konferencia ilyen jól sikerüljön.
Három tanulság:
- az irány jó, folytatni kell!
- egy kérdésnél felmerült a szöveges bejegyzések hossza (pl. hány karakter vagy szó egy-egy bejegyzés). Ezt is érdemes lehet megnézni. Igaz, az angol és a magyar nyelvtan más, de érdekes irány lehet.
- nagyon érdekelte a kutatókat, hogy a képviselő vagy a csapata írja-e a Facebookra a bejegyzéseket. Ezt a kérdést eredetileg sem állt szándékunkban megválaszolni.
