A politikusok Facebookon és Twitteren való interaktivitását vizsgáló kutatást egy másik, közel két éves projekt előzte meg, ahol összesen 16 ország képviselőinek emailben való válaszolási hajlandóságát vizsgáltuk. A bejegyzésben erről a kutatásról olvashatnak.
Az eredmények feldolgozásából egyébként már számos publikáció született, többek között két szakdolgozat, egy OTDK dolgozat és megannyi konferencia előadás. A nemzetközi emailes kutatást egy hazai pilot előzte meg – ennek segítségével mértük fel, érdemes-e nemzetközi szinten is vizsgálódni – az ebből született cikket a Médiakutató 2012-es évfolyamának nyári számában olvashatják.
A vizsgált 16 ország politikusainak válaszolási hajlandósága emailben:
* A zárójelben lévő szám az adott parlamentben helyet foglaló képviselők számát jelenti, míg az előtte lévő adat arra vonatkozik, hogy hány képviselő kapta meg a levelünket. Előfordult ugyanis, hogy már nem élő email cím volt feltüntetve a képviselő adatlapján, és „visszajött” az emailünk. Velük nem számoltunk a továbbiakban. Ahol nem szerepel zárójeles adat, ott minden levél célba ért.
Látható, az eredmények nagyon eltérőek. Mielőtt azonban pálcát törnénk a kevés válaszlevelet küldő országok képviselői felett, meg kell jegyezni, hogy ebben a kutatásban nagyon sok független változóval voltunk kénytelenek együtt dolgozni, amelyek befolyásolhatták az egyes országok eredményeit. A következő pár pontban ezeket veszem sorra, és azt is leírom, hogyan próbáltuk meg feloldani őket, ezzel is minél egységesebb feltételeket teremtve a különböző nemzetiségű politikusoknak.
- A vizsgált parlamentek nagysága nagyon eltért egymástól, így nem a válaszlevelek számát, hanem az adott törvényhozás nagyságához viszonyított arányát vettük figyelembe. A nagyon magas vagy alacsony képviselőszám azonban így is torzítja a kapott eredményeket. Mindez a vizsgált országok közül a legnagyobb (brit) és a legkisebb (montenegrói) törvényhozással szemléltethető leginkább: ahhoz, hogy 50%-os válaszolási hajlandóságot produkáljon a két parlament, a britek 650 képviselőjéből 325-nek, míg a montenegróiak 80 politikusából 40-nek kell billentyűzetet ragadnia. Vagyis a briteknek majdnem nyolcszor annyi levelet kell küldeniük ugyanazért a százalékos eredményért, mint balkáni társaiknak. Erre a veszélyre a módszertan kidolgozásakor oda kellett figyelni.
- Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kapott eredmények mögött különböző mértékben elfoglalt politikusok húzódnak. Joggal feltételezhető, minél elfoglaltabb egy képviselő, annál kevésbé valószínű, hogy reagál az ilyen jellegű – jelen esetben egy nemzetközi kutatócsoport emailes – megkeresésekre. Ezzel magyarázható, hogy a vizsgált országok miniszterelnökei jellemzően nem küldtek válaszlevelet. Kivételt képez ez alól Ausztrália, Dánia és Új-Zéland.
- Az sem mindegy, milyen kérdéssel fordulunk a politikusokhoz. Ez abból látszik, hogy a Magyarországon végzett pilot kutatásban - amelynek során a képviselő kedvenc televíziós műsorára kérdeztünk rá - jóval nagyobb válaszolási hajlandóság született (27,6%), mint amikor szakmaibb kérdéssel fordultunk az országgyűlési képviselőkhöz (5,18%).
- Magasabb eredményeket kaphattunk volna, ha kampány, illetve választási időszak alatt írunk a politikusoknak. Ezzel azonban nem akartuk befolyásolni a számokat, arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyszerű hétköznapok során, mennyire interaktívak a jelenleg hatalmon lévő képviselők.
- Ugyanez a logika végigvihető az ülésszak és a szünet mentén is. Várható, hogy azokban a periódusokban, amelyekben a politikusok képviselői feladataikkal foglalkoznak, inkább reagálnak az állampolgári megkeresésekre, mint a szabadságuk idején. Igyekeztünk elkerülni az ünnepeket és a szüneteket, ezzel is ellensúlyozva ezt a változót.
- Adódik a kérdés, miből gondoltuk, hogy a különböző országok parlamentjei külföldi megkeresésre válaszolni fognak. Valószínűsíthető, hogy az adott állam politikusa inkább válaszol a saját országából, sőt a saját választókörzetéből érkező állampolgára megkeresésére. Mindezt úgy próbáltuk meg kivédeni, hogy bevallottan kutatóként írtunk a képviselőknek, vagyis felhívtuk a figyelmüket arra, hogy megfigyeljük őket, éreztettük velük, ők vizsgálatunk alanyai. A másik aggodalomra okot adó kérdés, hogy nem befolyásoltuk-e saját országaink politikusainak válaszolási hajlandóságát. Ezért minden levelet „külföldiként” írtunk alá: a magyaroknak küldött emaileket ausztrál, a letteknek és az ausztráloknak szólót magyar kutató írta alá.
- A nem angol anyanyelvű országoknál két nyelven – az adott ország hivatalos nyelvén, valamint angolul is – megfogalmaztuk a levél szövegét. Erre azért volt szükség, hogy ne befolyásoljuk a válaszolási hajlandóságot, ha valamelyik képviselő esetleg nem használná biztonsággal az angol nyelvet.
Ehhez hasonló problémákkal a most elkezdett Facebookos kutatás során is szembesülünk, erről a következő blogbejegyzésben olvashatnak.
