Közvetlen Demokrácia & Kutatás

Június 6-7 között tartották a XX. Vándorgyűlést Debrecenben, a Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi Tanszékével együttműködve. Ezúttal az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők felkértek, legyek a panelvezetője az Áru-e a politika? - Politikai kommunikáció és politikai marketing panelnak.

(A konferencia megnyitója)

A panelfelhívás értelmében Quintus T. Cicero „A hivatalra pályázók kézikönyvében” sok egyéb mellett a következő tanácsot adja: „Továbbá mindenféle barátokat kell szerezni: a hatás kedvéért rangos és neves embereket(…)”. Nincs ez másképp napjaink politikai kampányaiban sem. Talán annyi változás történt, hogy nehezebb azonosítani azokat a (különböző közösségekben) rangos és neves embereket, akik befolyásolhatják a szavazatszerzést. A közösségi média és azok politikában való használatuk tették ezt igazán nyilvánvalóvá. A mai politikusok ugyanúgy „mindenféle barátokat” kívánnak szerezni, ahogyan több mint 2000 éve a római politikusok. A 2014-es országgyűlési választás, az európai parlamenti választás, valamint az őszi önkormányzati választás kitűnő alkalmat teremt arra, hogy mind elméleti, mind gyakorlati szempontból megvizsgáljuk a politikai kommunikáció és marketing „barátszerző stratégiáit”.

Szerencsés voltam, hiszen 7 előadással jelentkeztek a panelbe, amelyből a szervezőkkel egyeztetve végül 5 előadást fogadtam be. Sajnos azonban ketten visszamondták az előadásukat, így végül hárman adtunk elő. Robert Imre (Newcastle University, Ausztrália) a Bio-Politics-ről beszélt, azaz arról, hogy az ember hogyan él együtt a politikával, hogyan hat a politikai énje a politikára és vissza. Előadása új színt hozhat a politikai kommunikáció kutatásban, de legalábbis a magyarban mindenképp, hiszen ezt a területet ezidáig még nem kapcsolták össze a politikai kommunikációs kutatásokkal.

Szakács Ildikó Réka előadása szerint a gyakorlatban már régóta megmutatkozó, és mára tökélyre fejlesztett eszközöknek köszönhetően a korábban fanyalgással lenézett bulvárkampány csak tovább erősödött. A vitákat a jelszavak, a programok ismertetését a botránypolitizálás váltotta fel. E körülmények között a politikus valóban mosóporrá vált. Nem a programok csapnak össze, hanem a személyek szerepe értékelődött fel. Jelen vannak és szimbolizálnak: nemcsak a hírműsorok révén váltak életünk részévé, de a bulvárlapokon keresztül ott ülnek a nappalinkban is. Nem, mint felelős döntéshozók, hanem mint mintát adó barátok: már-már családtagként viselkednek.

A politikai kampányban tapasztalható leegyszerűsödés elérte a „klasszikus” bulvártartalmakat is. Állandósultak a tisztítószer adalékanyagai. Ma már nincsenek termékfejlesztések. Letisztultak a formák és a témák. Minden politikai párt képviselője ugyanazt szimbolizálja. Nincsenek váratlan fordulatok, szokatlan elemek. A politikusok feloldódtak „társaságukban”; önálló jellemvonásaik eltűntek. Rogán Antal zokniját és a nyaraló honatyák és honanyák fürdőruhás testét felváltotta a mindig ünnepként megélt családi események sora. Olyan eseményeké, amelyek mindig tökéletesen zajlanak; nincs karácsonyfa-tűz és a húsvéti kölni is mindig illatos.

A saját előadásomat Áru-e a médialogika? - A politikusok Facebook használata négy ország parlamenti képviselőinek vizsgálata alapján címmel tartottam meg. A célom az volt, hogy az ausztrál, magyar, valamint az osztrák és horvát Facebook eredmények alapján rávilágítsak arra, hogy a Magyary Posztdoktori Ösztöndíjban vállaltak értelmében többirányú lehet a kutatás eredménye. Egyrészt értelmezhető Robert Imre bio-politika világában is, de a médialogika közösségi hálózatok átalakuló világában is értelmezhetők az eredmények.

A panel előadói több kérdést is kaptak. Saját előadásomhoz kapott megjegyzések alapján a londoni konferencián elhangzott gondolatok látszódtak visszaköszönni. Ami jó hír, hiszen tényleg úgy tűnik, hogy jó úton halad a kutatás.

A The London School of Economics and Political Science (LSE) új épületében került megrendezésre a "Rethinking the Mediatization of Politics" című konferencia április 25-26-án. A konferenciát az ECREA (European Communication Research and Education Association) TWG Mediatization csoportja szervezte és ez volt a 3. éves konferenciájuk.

(Nick Couldry megnyitja a konferenciát)

Az LSE és a TWG Mediatization részéről Nick Couldry és Andreas Hepp voltak a tudományos szervezők, akik nagyon jól összeválogatott előadásokat hívtak meg a panelekbe. A két nyitóelőadás is rendkívül izgalmas volt. Az elsőt Jay Blumler, a politikai kommunikáció "tiszteletbeli nagypapája" tartotta, aki idén töltötte be a 90. életévét. Ő azokat a tapasztalatait mondta el, hogyan változott a mediatizáció a televízió megjelenésétől napjainkig. Telitalálat volt az előadás, hiszen Blumler a kezdetektől foglalkozik a témával, így azon kevesek közé tartozik, aki tanúja volt a paradigmaváltásoknak. Előadásából kitűnt, hogy amíg a gyakorlat és a gyakorlati dilemmák igencsak gyorsan fejlődtek és fejlődnek az elmélet sokkal megfontoltabban követi a gyakorlatot.

(Jay Blumler megtartja a nyitóbeszédét)

A másik előadásban Caja Thimm az idő és az újmédia mediatizációra gyakorolt hatásáról beszélt. Az előadásának a lényege, hogy napjainkban a politikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nincs "átfutási idő", minden az 'itt és most'-ban történik. Ezért tudniuk kell felvállalni a hibáikat is, máskülönben nevetség tárgyává válhatnak az internet világában. Előadásának alátámasztásaként a #HasJustineLandedYet esetet dolgozta fel, de tett bőven kitekintést a német politikai eseményekre is, amelyek hasonló hatást váltottak ki a civilekből (pl. a német zöldek és a 'Veggie Day' esete). Ezek a 'komment-cunamik' (népszerű nevükön 'shitstorms') igazi kihívás elé állítják a politikusokat, akik a "normál" mediatizáció világában nincsenek ahhoz szokva, hogy visszaszóljanak nekik.

A további előadások is nagyszerűek voltak. Különösen tetszett Anne Kaun előadása, aki az 1929-1933 közötti munkanélküliek mozgalmát hasonlította össze a 2011/12 közötti Occupy mozgalmakkal. Ő is az idő kérdésével foglalkozott, azonban kiemelte, hogy amíg a XX. században a 'mechanikus idő' szabályozta az események gyorsaságát (pl. a nyomtatás, terjesztés, szervezés stb. kérdései), addig a XXI. századi mozgalom esetében 'digitális egyidejűségről' lehet beszélni.

Saját előadásomat Changing 'Media Logic' in the Environmnet of Social Media: How MPs' adopting new media? címmel tartottam meg. Amellett érveltem, hogy a választott parlamenti képviselők Facebook használatát megvizsgálva, ugyan a mediatizáció és az abból fakadó (tömeg-)médialogika még érezteti a hatását és nem múlt el, de tanúi vagyunk egy újfajta logikának, ami már abból is látható, hogy egyes politikusok nem csak a hagyományos médiát használják. Ugyanakkor az is jól látható, hogy a Facebookot használó politikusok nagy része mikrofonállványként kezeli a Facebook bejegyzéseket, ahol sajtótájékoztató-jellegű megosztásokat lehet közzétenni, ezáltal pedig irányítani lehet a követőik figyelmét (pont ugyanúgy, ahogy a média tette/tenné/teszi). Így a politikusok átveszik a hagyományos média egyik - figyelemirányító - szerepét, ezzel pedig ők (is) lesznek a média a közösségi oldalakon, mint amilyen a Facebook.

Nagyon rég nem kaptam annyi kérdést, mint ezen a konferencián. A többségnek tetszett a megközelítést, amit javasoltam az előadásomban és arra tettek javaslatokat, hogy további országokkal (pl. Olaszország, Spanyolország, Németország) vagy pedig további szempontok alapján (pl. a választási rendszer) folytassam a kutatást.

És London? Na igen, a város amely soha nem alszik, mégis vannak élhető szegletei, amelyek a többségében a parkok körül összpontosulnak. Első utam a Baker Streetre vezetett, ahol megtekintettem Sherlock Holmes házát, hiszen ő is nyomozó munkát végez, ahogy mi kutatók. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Ezért vásároltam is egy emlékeztetőt:

Előző bejegyzésünkben, a Drága pénzért kevés párbeszéd I.-ben az új parlament tagjainak több százezer forint értékű, nemrégiben vásárolt laptopjaival, illetve általuk a közösségi oldalakon folytatott politikai kommunikációval foglalkoztunk, az interakcióról azonban eddig nem esett szó.

Jogos elvárás, ha a politikus megtalálható a különböző közösségi oldalakon, interakcióba lehessen lépni vele. A Szegedi Tudományegyetemen 2011 óta folyó Interaktivitás-kutatás Twittert vizsgáló szakaszában járunk, ezért ebben a posztban elsősorban a Twitteren tanúsított párbeszédek, vagy éppen minimonológok gyakoriságát mutatjuk meg.

A következő tortadiagram azt szemlélteti, hogy milyen témában tweetelnek a magyar képviselők. A vizsgált időszakban (2013. november 1-jétől 2014. január 31-ig) 2033 bejegyzést produkált az Országgyűlés 10 százaléka. Novemberben 641, decemberben 639, míg januárban kicsivel nagyobb aktivitást mutatva 753 tweetet osztottak meg politikusaink.

Ahogy az a kördiagramon is látszik, hazánkban igencsak lesújtó a politikus és a választópolgár közötti interakció. Pontosabban fogalmazva annak hiánya. Semmiféle párbeszéd nincs a Twitteren választó és megválasztott képviselő között. Csak remélni tudjuk, hogy a nemrégiben vásárolt legmodernebb technika képes lesz fokozni a politikusok interakcióhoz való kedvét. 

Az összes csiripelés több mint felét, 53 százalékát azok a tweetek (1033 bejegyzés) teszik ki, amelyek hivatalos információnak számítanak: a vizsgált képviselők politikai munkásságával, közéleti szerepléseivel kapcsolatosak (például: tévében való szereplések, újságban megjelenő interjúkra való hivatkozások, blogbejegyzések, stb.). A második legnagyobb szeletet a szubjektív kategória (580 bejegyzés) hasítja ki a bejegyzések tortájából. A vélemények, vagyis az olyan Twitter-írások, amelyek kifejezetten a vizsgált képviselő személyes véleményét tartalmazzák valakivel, vagy valamivel kapcsolatban. Jelentős az aránya, 10 százalék a támadó jellegű minivéleményeknek (200 bejegyzés) is. Ezek tartalma sértő/ bántó/ esetleg támadó jellegű. Ebbe a kategóriába soroltunk minden olyan tartalmat, amelyekben a vizsgált politikus más közszereplő kompetenciáit vonja kétségbe, esetleg éppen melegebb éghajlatra küldi el a másikat. Kevésbé gyakran posztolnak a képviselők a magánéletükkel kapcsolatos információkat a Twitteren, ezek aránya mindössze 5 százalék (98 bejegyzés). A csak URL link, vagy fénykép posztolása még ritkább esetnek számít, az összes bejegyzés mindössze 2 százalékát teszi ki (50 bejegyzés).

Következő bejegyzésünkben megvizsgáljuk, mi a helyzet külföldön, vagyis ott, hogyan viszonyulnak a Twitteren folytatható párbeszédhez a politikusok és a választópolgárok.

A web 2.0-ás felületeken folytatott, politikai kommunikációt vizsgáló blog íróiként nem a 2014-es választások eredményeinek elemzésére, hanem a parlamenti képviselők új laptopjára, és a közösségi felületeken folytatott kommunikációjára fókuszálunk soron következő bejegyzésünkben. Habár egy XXI. századi politikussal szemben elvárás, hogy mindig naprakész információkkal rendelkezzen, és elérhető legyen az interneten keresztül is, minden parlamenti ciklus kezdetekor kisebb, de rendszerint inkább nagyobb közfelháborodás kerekedik abból, hogy mennyibe kerülnek a megválasztott képviselők munkaeszközéül szolgáló laptopok. Idén kicsivel több mint nettó 600 ezer forintot költött a közbeszerzés egy politikus számítástechnikai felszerelésére. A Szegedi Tudományegyetemen 2011 óta folyó kutatásban a parlamenti képviselők párbeszédre való hajlandóságát vizsgáljuk elsősorban a web 2.0 különböző felületein, mint a Facebook, vagy a Twitter. Ezekből az eredményekből publikálunk most néhányat. 

A 2014-es közbeszerzés nyertese egy szétszedhető laptop, amelynek képernyő része tabletként is használható a billentyűzetről leválasztva (nem célunk a reklám, ezért a laptop további tulajdonságait az Index cikkében megtalálják az érdeklődők). Idén nettó 602 ezer forintba került egy politikus laptopja a kiegészítőkkel együtt, ami a négy évvel ezelőtti összeg dupláját teszi ki.

A következő diagramok azt szemléltetik, hogy a 2010-2014-es parlamenti ciklus tagjai, milyen rendszerességgel használták a Facebookot és a Twittert. A két közösségi oldalt nem egy időpontban vizsgáltuk meg: a Facebookot 2012. november 1-jétől 2013. január 31-ig pásztáztuk, míg a Twittert 2013. november 1-jétől 2014. január 31-ig monitoroztuk. (Egyrészt, azért különbözik a két vizsgált időszak, mert a Twitter esetében bonyolult lett volna visszakeresni a 2012-es bejegyzéseket, ami nehézkessé tette volna az adatgyűjtést, másrészt így két különböző időszakról, de az éveknek ugyanazon szakairól kaptunk adatokat.)

A novemberi összevetéseket összehasonlítva látható, hogy hazánkban a képviselők inkább a Facebookon posztolnak, mintsem a Twitteren. Ennek elsősorban az az oka, hogy Magyarországon kevésbé terjedt el a miniblogírás gyakorlata, így kevés embert és – nem utolsó sorban – még kevesebb szavazót lehet elérni vele. Ha átlagolunk, akkor 2012 novemberében a Facebookot több mint kétszer annyian használták a parlamenti képviselők közül, mint egy évvel később, 2013 ugyanazon hónapjában a Twittert. A bejegyzések számát illetően pedig a Facebookon (964) másfélszer annyi poszt született, mint a Twitteren (641).

A 2012-es és 2013-as novemberhez képest, az ugyanezen évi decemberek sem voltak gyengébbek aktivitás szempontjából: a Facebookon 1075, míg a Twitteren 639 poszt született a vizsgált képviselők virtuális tollából. Mindez annyit jelent, hogy a Facebookon egy nap átlagosan 16 képviselő 34 posztot írt, míg a Twitteren 7-8 politikus 20-21 bejegyzést "csiripelt össze".

A decemberi hónapok érdekessége, hogy az ünnepek alatt visszafogottabb volt a képviselők aktivitása a közösségi oldalakon. Jellemzően már a karácsonyi készülődés idején látványosan leszakadtak a Facebookról és a Twitterről. Nemcsak a posztok száma, de a posztoló politikusok száma is csökkent. Az ünnepek elmúltával az aktivitás szépen lassan elérte az átlagos szintet. Ezt a következő két diagram mutatja: január első pár napjában jelentősen emelkedett az aktivitás a közösségi oldalakon.

2013 és 2014 januárjában  a következőképpen alakult az aktivitás: a Facebookon összesen 983, a Twitteren ennél valamivel kevesebb, 753 bejegyzés született. A Facebookon egy nap átlagosan 17 képviselő aktivitása 31-32 posztot eredményezett, míg a Twitteren átlagosan 8 politikus 24 bejegyzést produkált.

Következő bejegyzésünkben azt vizsgáljuk meg, mennyire hajlandóak párbeszédre hazánk parlamenti politikusai a Twitteren.

Politikai kommunikációval foglalkozó blog íróiként nem mehetünk el amellett, hogy hazánkban kevesebb mint egy hónap múlva parlamenti választásokat tartanak. Jelenleg is ezerrel dübörög a kampányidőszak. A választópolgár – ha akarja, sem tudja kikerülni – a különböző felületeken megjelenő politikai üzeneteket. A soron következő bejegyzésünkhöz a politikai élet legnépszerűbb szereplőinek közösségi oldalairól gyűjtöttünk össze néhány beszédes adatot.

A Facebookon:

Túlzás nélkül állíthatjuk, ezerrel dübörög a kampányidőszak. A hvg.hu-n március elején jelent meg egy cikk, amelyben a hazai politikusok Facebookon való népszerűségét vesézték ki. Bejegyzésünk megírásakor a pár napja publikált adatokat már nem tudtuk használni, ugyanis jelentősen megváltoztak a számok:

* A bejegyzés elolvasásakor érdemes felkeresni a táblázatban szereplő politikusok Facebook oldalát, és összehasonlítani az itt közölt számokkal, mennyit emelkedett a népszerűségük.

A Twitteren:

Ha a közösségi oldalakat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hazánkban elsősorban a Facebookon kommunikálnak a képviselők a választópolgárokkal. A Twitter-használat tekintetében még bőven van mit tanulniuk az észak-atlanti térség politikusaitól. A jelenlegi miniszterelnök Orbán Viktor 9707 követővel rendelkező felülete például 2010 óta inaktív! Furcsa képzavarral élve, ezt a tábort erősíti még Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor is, előbbi 2012 óta hagyta árván Twitter-oldalát, utóbbi pedig 2009-ben posztolt utoljára ezen a felületen. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje 4011 követőt tud felmutatni, viszont Orbán Viktorral ellentétben naponta többször is frissíti miniblogját, sőt még angol nyelvű bejegyzéseket is találhatunk rajta. Bajnai Gordon már kevésbé lelkesen, de időről-időre frissülő tartalommal szolgálja ki információra éhező követőit.

Következő bejegyzésünkben már a Szegedi Tudományegyetemen folyó Twitter-kutatás eredményeiről olvashatnak követőink.

A Közvetlen Demokrácia & Kutatás blog követőinek még januárban ígértük, hogy a kutatás előrehaladtával közzétesszük, milyen kategóriák alapján kategorizáljuk a Twitter felületén keresztül gyűjtött politikus-posztokat.

Azzal bizonyára nem árulunk el túl nagy titkot az olvasóknak, hogy a miniblog feltérképezésének és elemzésének nem mehettünk neki ugyanazzal a kategóriarendszerrel, amellyel a Facebookon dolgoztunk. Mindezt a két közösségi oldal eltérő természete követelte meg.

A Facebookon hat, míg a Twitteren összesen hét kategóriába soroltuk a bejegyzéseket. Az első négy csoportosítás megegyezik a két esetben, eszerint:

• (1 – Private Sphare) Egyessel jelöltük a magánélettel kapcsolatos üzeneteket. Ez a kategória foglalja magába a képviselők családjáról, gyermekeiről, vagy éppen barátairól szóló posztokat, illetve a különböző magán utazások, ünnepek kommunikálását a nyilvánosság felé.
• (2 – Informational) A kettes kategóriát hivatalos mondanivalók tarkítják. Ide soroltuk az olyan bejegyzéseket, amelyek a vizsgált képviselők politikai munkásságával, közéleti szerepléseivel kapcsolatosak (például: tévében való szereplések, újságban megjelenő interjúkra való hivatkozások, blogbejegyzések, stb.).
• (3 – Subjective) Hármas kódot kaptak a vélemények, vagyis az olyan Twitter-írások, amelyek kifejezetten a vizsgált képviselő személyes véleményét tartalmazzák valakivel, vagy valamivel kapcsolatban. A hármassal jelölt posztok ugyanúgy tartalmazhatnak képet vagy linket, mint az egyes és kettes számmal jelölt posztok.
• (4 – Offensive) Négyessel jelöltük az olyan mini bejegyzéseket, amelyek tartalma sértő/ bántó/ esetleg támadó jellegű. Ebbe a kategóriába soroltunk minden olyan tartalmat, amelyekben a vizsgált politikus más közszereplő kompetenciáit vonja kétségbe, esetleg éppen melegebb éghajlatra küldi el a másikat.

A Twitter esetében úgy döntöttünk, hogy összevonjuk a Facebooknál külön kategóriába sorolt, csak linket, illetve csak képet/ képgalériát tartalmazó posztokat. Ezt a változtatást azért eszközöltük, mert a pilot során elenyésző ilyen típusú bejegyzéssel találkoztunk, illetve a Twitterspecifikus kategóriák miatt nem engedhettük, hogy túlságosan szétaprózódjon a csoportosításunk. Így a következő módon alakítottuk ki a maradék három kategóriát:

• (5 – Link or Photo) Az ötös csoportba kerültek azok a posztok, amelyek esetében csak linket vagy képet osztott meg a politikus mindenféle szöveg nélkül.
• (6 – Positive Interaction) A hatossal jelölt posztok a vizsgált képviselők olyan bejegyzései, amelyekben pozitívan reagál egy másik felhasználó posztjára, vagyis a bejegyzés tartalmazza a „@felhasználónév” formulát.
• (Negative Interaction) A hetessel jelölt posztok lényegében a hatos ellentétei, vagyis olyan bejegyzések, amelyekre negatívan reagált a vizsgált politikus, és tartalmazzák a „@felhasználónév” "képletet". Ha hétköznapi módon szeretnénk megfogalmazni, felfoghatóak vitatkozásként is.

A következő hónapokban, gyakorlatban azonban az Információs Társadalom folyóirat 2013/3-4(sic!) összevont számában jelenik meg a Médialogika a horizontális hálózatok kommunikációjában című tanulmány, amely már összegzi az eddig megismert eredmények mögött meghúzódó logikát.

Íme egy kis ízelítő:

Az új politikai kommunikáció az újmédia következtében jöhetett létre és a horizontális hálózatok kommunikációja figyelhető meg benne. A hagyományos politikai kommunikáció jellemzője volt, hogy a vertikális kommunikáció határozta meg. A vertikális kommunikáció pedig a médialogika elméletét eredményezte, ami a média politika feletti győzelmét jelenti, hiszen rákényszerítette a politikai szereplőket, hogy a korábban használt kommunikációs kódjait (pártlogika) új kódokkal helyettesítse (médialogika), ahol a média elvárásai vannak a középpontban. Ez a logika kap kihívót az új politikai kommunikációban létrejövő horizontális hálózatok kommunikációjában. Az újmédián megjelenő logika átformálja a politikai szereplők viselkedését, aminek jellegét további kutatásokkal lehetne pontosan meghatározni.

Lassan elkezdődik a második félév, ami kutatócsoportunk számára egyet jelent a Twitter-kutatás elindulásával, illetve az átfogó, politikusok interaktivitását vizsgáló, három pillérből álló (email, Facebook és Twitter) kutatás utolsó fázisának startjával.

A háttérben persze már hónapokkal ezelőtt végrehajtottuk a kutatás pilotját, mindebből pedig le is vontuk a következtetéseket. Egyrészt világossá vált számunkra, hogy képtelenség ugyanazt a háromhónapnyi időintervallumot (2012 novemberétől 2013 januárjáig) vizsgálni, mint a Facebook esetében. A Twitteren a bejegyzések ilyen távoli visszakövetése nehézkesen oldható meg, ráadásul nem is biztos, hogy az a képviselő, aki egy évvel ezelőtt gyakran mikroblogolt, ma is ugyanolyan aktív felhasználója a Twitternek. Így amellett döntöttünk, hogy a Twitter esetében 2013 novemberétől 2014 januárjáig monitorozzuk a politikusok kommunikációját.

Célunk, hogy a Facebookon és a Twitteren vizsgált aktivitás, vagy éppen passzivitás összehasonlítható legyen, ezért törekednünk kell arra, hogy amennyire csak lehet ugyanolyan kutatási feltételeket biztosítsunk, ugyanolyan metódus szerint dolgozzunk a Twitter esetében, mint a Facebook-vizsgálat során. Mindeközben nem szabad elmennünk amellett a tény mellett, hogy a két közösségi oldal más-más szolgáltatást nyújt, így ebből adódóan vannak csak rájuk jellemző specifikusságaik, amelyek feltérképezéséhez és méréséhez igenis változtatni kell a Facebookhoz képest.

Hosszas huzavona után sikerült megállapodnunk abban, hogy már az adatgyűjtést is másképpen végezzük, mint korábban. A Facebook esetében bár egy excel dokumentumon belül, mégis külön lapon szerepeltek a vizsgálni kívánt posztok, és külön oldalon a posztok kategorizálását jelző kódok. Ezeket a Twitter esetében egy lapon fogjuk tárolni, megkönnyítve ezzel az adatok ellenőrzését. Ezzel a megoldással sokkal inkább visszakövethetővé válik egy-egy kutató munkája, hogy az adott posztot az osztályozás során, milyen kategóriába illesztette. Mindez azért olyan fontos, mert a kategorizálást több kutatónk végzi, a tartalomelemzés pedig – hiába az előre megbeszélt tartalmi követelmények – emberi szubjektivitás kérdése (is).

A posztok monitorozására februárban kerül sor. A vizsgálandó politikus alanyokat azonban már kiválasztottuk. Ebben az esetben a Facebooknál kialakult forgatókönyv szerint jártunk el, vagyis: a vizsgált ország parlamentjének 10 százalékát vonjuk be a kutatásba. Ennek oka, hogy nem minden képviselő áldoz időt a közösségi médiában való jelenlétre. Az alanyok kiválasztásánál most is figyeltünk arra, hogy megtartsuk az adott parlamentben helyet foglaló politikai pártok, illetve a férfiak és a nők egymáshoz viszonyított arányát. Igyekeztünk minden korosztályból aktív felhasználót találni a mintába. Továbbá külön hangsúlyt fektettünk a miniszterelnökök és pártvezetők profiljának megvizsgálásra, ugyanis az ismertebb, ezáltal népszerűbb képviselőknek nagyobb valószínűséggel van a kutatás szempontjából használható, azaz élő (legalább 2-3 naponta egy vagy több új bejegyzést posztoló) Twitter-profilja.

A Twitter jellegéből adódik, hogy az ezen a felületen megosztott bejegyzéseket nem lehet ugyanazzal a kategória-rendszerrel osztályozni, mint a Facebook-posztokat, ezért januárban a kategorizálást is átgondoltuk. Erről egy későbbi – februári – bejegyzésben olvashattok.

A 2014-es év első bejegyzését a Twitterről írjuk. Habár nem ígérjük, hogy beleférünk 140 karakterbe, de igyekszünk rövidre fogni a címben szereplő kérdés indoklását. A 2006-ban indult mikroblog-szolgáltatás mostanra meghódította a politika világát is, így a politikusok online interaktivitását vizsgálva nem mehetünk el mellette.

A Twitter jellegéből adódik, hogy sokkal személyesebb hangvételt tud biztosítani, mint a Facebook, még akkor is, ha egy képviselő hivatalos profilját monitorozzuk. A mikroblog előnyét, egyben a hátrányának is tekinthetjük, nem mindenki szereti ugyanis beengedni magánszférájába a nagy nyilvánosságot. Nyugaton, illetve angolszász területeken ma már meghatározó múltra tekint vissza a rendszeres tweetelés, amelyet a politikus mögött álló külön stáb működtet, míg az új demokráciák területén, így hazánkban is még csak ízlelgetik a csiripelést a képviselők.

Forrás: http://www.statista.com

Kijelenthetjük, hogy Magyarország honatyái inkább Facebook pártiak. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy a magyar lakosság körében a Facebook nagyságrendekkel népszerűbb szolgáltatásnak bizonyult az elmúlt években és mutatkozik a jelenben is, mint a Twitter: míg a magyar facebookozókat milliós, addig a twitterezőket csupán tízezres nagyságrendekben mérhetjük, vagyis egyszerűen nem éri meg politikusainknak Twitter-profilt üzemeltetni, mert nem érnek el széles nyilvánosságot. A Twitter hazánkban nem tudja betölteni valódi funkcióját, hogy hatékony kommunikációs eszköz legyen.

Magyarország és Ausztrália miniszterelnökének hivatalos Twitter-oldalának egy részlete.

A Magyarországon tapasztalható Twitter iránti vérszegény érdeklődés a kelet-közép-európai térség országaiban is érvényesül: mindez azt eredményezte, hogy a monitorozni kívánt Twitterező politikus alanyok kiválasztásánál nehezebb dolgunk volt, mint a Facebook esetében. Néhány állam esetében – túlzás nélkül állíthatom – vért izzadtunk, hogy összeszedjük az adott ország parlamentjének 10 százalékát, azokat a képviselőket, akik rendszeresen csiripelnek.

Az év vége általában a visszatekintésről szól. Ilyenkor kellene egy kicsit megállni, vagy legalábbis lassítani, és visszatekinteni az óévben elért eredményekre. Végiggondolni, sikerült-e elérni mindazt, amit célul tűztünk ki magunk elé. Erre azonban egy egyetemi kutatócsoportban aligha van lehetőség, ha éppen egy újabb projektet kell előkészíteni. Februárban kezdjük a politikusok Twitteren való interaktivitásának vizsgálatát. 

A Twitter-kutatás annak az átfogó, 2011 szeptembere óta folyó projektnek a harmadik és egyben záró része is, amely a politikusok interaktivitását vizsgálja emailen, Facebookon és Twitteren keresztül. Jelen pillanatban túl vagyunk a Twitter-piloton, amely világossá tette számunkra, hogy számos változtatásra lesz szükségünk a Facebookhoz képest. Hiába maradtunk ugyanis a közösségi média színterén, a Twitter jellegénél fogva más, mint a Facebook, így nem – pontosabban csak részben – vizsgálható ugyanazokkal a szempontokkal.

A program elsősorban hazánk, illetve Ausztrália képviselőire koncentrál, de az adatok összevethetősége miatt több országot is bevonunk majd a twitteres monitorozásba.

A következő hónapok bejegyzéseiben a megoldandó, Twitter-specifikus problémákról, felmerülő feladatokról olvashattok majd, ahogyan ezt a Facebook esetében is végigkövethettétek. Mindenkinek interakcióban gazdag, boldog Új Esztendőt kívánunk!