A 2014-es év első bejegyzését a Twitterről írjuk. Habár nem ígérjük, hogy beleférünk 140 karakterbe, de igyekszünk rövidre fogni a címben szereplő kérdés indoklását. A 2006-ban indult mikroblog-szolgáltatás mostanra meghódította a politika világát is, így a politikusok online interaktivitását vizsgálva nem mehetünk el mellette.
A Twitter jellegéből adódik, hogy sokkal személyesebb hangvételt tud biztosítani, mint a Facebook, még akkor is, ha egy képviselő hivatalos profilját monitorozzuk. A mikroblog előnyét, egyben a hátrányának is tekinthetjük, nem mindenki szereti ugyanis beengedni magánszférájába a nagy nyilvánosságot. Nyugaton, illetve angolszász területeken ma már meghatározó múltra tekint vissza a rendszeres tweetelés, amelyet a politikus mögött álló külön stáb működtet, míg az új demokráciák területén, így hazánkban is még csak ízlelgetik a csiripelést a képviselők.
Forrás: http://www.statista.com
Kijelenthetjük, hogy Magyarország honatyái inkább Facebook pártiak. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy a magyar lakosság körében a Facebook nagyságrendekkel népszerűbb szolgáltatásnak bizonyult az elmúlt években és mutatkozik a jelenben is, mint a Twitter: míg a magyar facebookozókat milliós, addig a twitterezőket csupán tízezres nagyságrendekben mérhetjük, vagyis egyszerűen nem éri meg politikusainknak Twitter-profilt üzemeltetni, mert nem érnek el széles nyilvánosságot. A Twitter hazánkban nem tudja betölteni valódi funkcióját, hogy hatékony kommunikációs eszköz legyen.
Magyarország és Ausztrália miniszterelnökének hivatalos Twitter-oldalának egy részlete.
A Magyarországon tapasztalható Twitter iránti vérszegény érdeklődés a kelet-közép-európai térség országaiban is érvényesül: mindez azt eredményezte, hogy a monitorozni kívánt Twitterező politikus alanyok kiválasztásánál nehezebb dolgunk volt, mint a Facebook esetében. Néhány állam esetében – túlzás nélkül állíthatom – vért izzadtunk, hogy összeszedjük az adott ország parlamentjének 10 százalékát, azokat a képviselőket, akik rendszeresen csiripelnek.
