A The London School of Economics and Political Science (LSE) új épületében került megrendezésre a "Rethinking the Mediatization of Politics" című konferencia április 25-26-án. A konferenciát az ECREA (European Communication Research and Education Association) TWG Mediatization csoportja szervezte és ez volt a 3. éves konferenciájuk.
(Nick Couldry megnyitja a konferenciát)
Az LSE és a TWG Mediatization részéről Nick Couldry és Andreas Hepp voltak a tudományos szervezők, akik nagyon jól összeválogatott előadásokat hívtak meg a panelekbe. A két nyitóelőadás is rendkívül izgalmas volt. Az elsőt Jay Blumler, a politikai kommunikáció "tiszteletbeli nagypapája" tartotta, aki idén töltötte be a 90. életévét. Ő azokat a tapasztalatait mondta el, hogyan változott a mediatizáció a televízió megjelenésétől napjainkig. Telitalálat volt az előadás, hiszen Blumler a kezdetektől foglalkozik a témával, így azon kevesek közé tartozik, aki tanúja volt a paradigmaváltásoknak. Előadásából kitűnt, hogy amíg a gyakorlat és a gyakorlati dilemmák igencsak gyorsan fejlődtek és fejlődnek az elmélet sokkal megfontoltabban követi a gyakorlatot.
(Jay Blumler megtartja a nyitóbeszédét)
A másik előadásban Caja Thimm az idő és az újmédia mediatizációra gyakorolt hatásáról beszélt. Az előadásának a lényege, hogy napjainkban a politikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nincs "átfutási idő", minden az 'itt és most'-ban történik. Ezért tudniuk kell felvállalni a hibáikat is, máskülönben nevetség tárgyává válhatnak az internet világában. Előadásának alátámasztásaként a #HasJustineLandedYet esetet dolgozta fel, de tett bőven kitekintést a német politikai eseményekre is, amelyek hasonló hatást váltottak ki a civilekből (pl. a német zöldek és a 'Veggie Day' esete). Ezek a 'komment-cunamik' (népszerű nevükön 'shitstorms') igazi kihívás elé állítják a politikusokat, akik a "normál" mediatizáció világában nincsenek ahhoz szokva, hogy visszaszóljanak nekik.
A további előadások is nagyszerűek voltak. Különösen tetszett Anne Kaun előadása, aki az 1929-1933 közötti munkanélküliek mozgalmát hasonlította össze a 2011/12 közötti Occupy mozgalmakkal. Ő is az idő kérdésével foglalkozott, azonban kiemelte, hogy amíg a XX. században a 'mechanikus idő' szabályozta az események gyorsaságát (pl. a nyomtatás, terjesztés, szervezés stb. kérdései), addig a XXI. századi mozgalom esetében 'digitális egyidejűségről' lehet beszélni.
Saját előadásomat Changing 'Media Logic' in the Environmnet of Social Media: How MPs' adopting new media? címmel tartottam meg. Amellett érveltem, hogy a választott parlamenti képviselők Facebook használatát megvizsgálva, ugyan a mediatizáció és az abból fakadó (tömeg-)médialogika még érezteti a hatását és nem múlt el, de tanúi vagyunk egy újfajta logikának, ami már abból is látható, hogy egyes politikusok nem csak a hagyományos médiát használják. Ugyanakkor az is jól látható, hogy a Facebookot használó politikusok nagy része mikrofonállványként kezeli a Facebook bejegyzéseket, ahol sajtótájékoztató-jellegű megosztásokat lehet közzétenni, ezáltal pedig irányítani lehet a követőik figyelmét (pont ugyanúgy, ahogy a média tette/tenné/teszi). Így a politikusok átveszik a hagyományos média egyik - figyelemirányító - szerepét, ezzel pedig ők (is) lesznek a média a közösségi oldalakon, mint amilyen a Facebook.
Nagyon rég nem kaptam annyi kérdést, mint ezen a konferencián. A többségnek tetszett a megközelítést, amit javasoltam az előadásomban és arra tettek javaslatokat, hogy további országokkal (pl. Olaszország, Spanyolország, Németország) vagy pedig további szempontok alapján (pl. a választási rendszer) folytassam a kutatást.
És London? Na igen, a város amely soha nem alszik, mégis vannak élhető szegletei, amelyek a többségében a parkok körül összpontosulnak. Első utam a Baker Streetre vezetett, ahol megtekintettem Sherlock Holmes házát, hiszen ő is nyomozó munkát végez, ahogy mi kutatók. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Ezért vásároltam is egy emlékeztetőt:
