Június 6-7 között tartották a XX. Vándorgyűlést Debrecenben, a Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi Tanszékével együttműködve. Ezúttal az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők felkértek, legyek a panelvezetője az Áru-e a politika? - Politikai kommunikáció és politikai marketing panelnak.
(A konferencia megnyitója)
A panelfelhívás értelmében Quintus T. Cicero „A hivatalra pályázók kézikönyvében” sok egyéb mellett a következő tanácsot adja: „Továbbá mindenféle barátokat kell szerezni: a hatás kedvéért rangos és neves embereket(…)”. Nincs ez másképp napjaink politikai kampányaiban sem. Talán annyi változás történt, hogy nehezebb azonosítani azokat a (különböző közösségekben) rangos és neves embereket, akik befolyásolhatják a szavazatszerzést. A közösségi média és azok politikában való használatuk tették ezt igazán nyilvánvalóvá. A mai politikusok ugyanúgy „mindenféle barátokat” kívánnak szerezni, ahogyan több mint 2000 éve a római politikusok. A 2014-es országgyűlési választás, az európai parlamenti választás, valamint az őszi önkormányzati választás kitűnő alkalmat teremt arra, hogy mind elméleti, mind gyakorlati szempontból megvizsgáljuk a politikai kommunikáció és marketing „barátszerző stratégiáit”.
Szerencsés voltam, hiszen 7 előadással jelentkeztek a panelbe, amelyből a szervezőkkel egyeztetve végül 5 előadást fogadtam be. Sajnos azonban ketten visszamondták az előadásukat, így végül hárman adtunk elő. Robert Imre (Newcastle University, Ausztrália) a Bio-Politics-ről beszélt, azaz arról, hogy az ember hogyan él együtt a politikával, hogyan hat a politikai énje a politikára és vissza. Előadása új színt hozhat a politikai kommunikáció kutatásban, de legalábbis a magyarban mindenképp, hiszen ezt a területet ezidáig még nem kapcsolták össze a politikai kommunikációs kutatásokkal.
Szakács Ildikó Réka előadása szerint a gyakorlatban már régóta megmutatkozó, és mára tökélyre fejlesztett eszközöknek köszönhetően a korábban fanyalgással lenézett bulvárkampány csak tovább erősödött. A vitákat a jelszavak, a programok ismertetését a botránypolitizálás váltotta fel. E körülmények között a politikus valóban mosóporrá vált. Nem a programok csapnak össze, hanem a személyek szerepe értékelődött fel. Jelen vannak és szimbolizálnak: nemcsak a hírműsorok révén váltak életünk részévé, de a bulvárlapokon keresztül ott ülnek a nappalinkban is. Nem, mint felelős döntéshozók, hanem mint mintát adó barátok: már-már családtagként viselkednek.
A politikai kampányban tapasztalható leegyszerűsödés elérte a „klasszikus” bulvártartalmakat is. Állandósultak a tisztítószer adalékanyagai. Ma már nincsenek termékfejlesztések. Letisztultak a formák és a témák. Minden politikai párt képviselője ugyanazt szimbolizálja. Nincsenek váratlan fordulatok, szokatlan elemek. A politikusok feloldódtak „társaságukban”; önálló jellemvonásaik eltűntek. Rogán Antal zokniját és a nyaraló honatyák és honanyák fürdőruhás testét felváltotta a mindig ünnepként megélt családi események sora. Olyan eseményeké, amelyek mindig tökéletesen zajlanak; nincs karácsonyfa-tűz és a húsvéti kölni is mindig illatos.
A saját előadásomat Áru-e a médialogika? - A politikusok Facebook használata négy ország parlamenti képviselőinek vizsgálata alapján címmel tartottam meg. A célom az volt, hogy az ausztrál, magyar, valamint az osztrák és horvát Facebook eredmények alapján rávilágítsak arra, hogy a Magyary Posztdoktori Ösztöndíjban vállaltak értelmében többirányú lehet a kutatás eredménye. Egyrészt értelmezhető Robert Imre bio-politika világában is, de a médialogika közösségi hálózatok átalakuló világában is értelmezhetők az eredmények.
A panel előadói több kérdést is kaptak. Saját előadásomhoz kapott megjegyzések alapján a londoni konferencián elhangzott gondolatok látszódtak visszaköszönni. Ami jó hír, hiszen tényleg úgy tűnik, hogy jó úton halad a kutatás.
