A magyar és ausztrál parlamenti képviselők Twitter használatának a vizsgálata is a végéhez ért.
A módszer, ahogy a Twitterhez nyúltunk nagyon hasonlatos volt a Facebookhoz:
- két választási kampány között jártunk (azzal, hogy Magyarországon közvetlenül a gyűjtés után kezdődött el hivatalosan a kampány)
- három hónapot vizsgáltunk (2013 novemberétől 2014 januárjáig)
- a parlamenti képviselők létszámának 10 százalékát vettük (volna) be a vizsgálatba. Ausztrália esetében ez nem okozott gondott, de annál nagyobb gond volt Magyarország esetében. Az előző parlamentben 386 képviselő ült az Országgyűlésben. Mi viszont csak 14 politikus Twitter profilját találtuk aktívnak. Így Magyarország esetében azt lehet mondani, hogy a képviselők teljes Twitter penetrációját nézhettük át.
- a Facebook és a Twitter között meglevő különbségek miatt egy kicsit változtatnunk kellett a kategóriákon is: a link- és fotómegosztás egy közös kategóriába került, míg született két új, az interakció negatív és interakció pozitív kategóriák. Mivel a Twitteren ugyanazon a felületen lehet kapcsolatba lépni a követőkkel, így ezeket szükségesnek találtuk bevezetni. A negatív azt jelenti, hogy valamilyen vitát véltünk felfedezni a bejegyzésekben, míg a pozitív a beszélgetést takarja.
A kapott eredmények a következők Ausztrália esetében:
Látható, hogy nagy hangsúly kerül a szubjektív információk megosztására, de általában is az információközlés fontos. Azt is meg kell jegyezni, hogy sokat beszélgetnek a követőikkel és ezek általában nem azt a célt szolgálják, hogy megvitassanak dolgokat (pozitív interakció).
A magyar eredmények pedig így néznek ki:
Az információközlő kategória uralja a tortát, a szubjektív kategóriával közösen 80%-ot érnek el, ami 10%-kal több, mint az ausztráloknál volt. Ugyanakkor a magyar parlamenti képviselők nem arra használják a Twittert (sem), hogy beszélgessenek a követőikkel.
Összegezve, a különbségek az egyirányú kommunikáció esetében nem jelentősek a két ország között. Az igazi különbség az interakcióban figyelhető meg. Továbbá, ami nem volt megfigyelhető a Facebooknál, a politikusok sokkal tudatosabban használják információátadásra a Twittert. Ez azt jelenti, hogy a médium jelleg erősödik. Már csak az a kérdés, hogy nevezhetjük-e ezt a jelenséget önmediatizációnak?
