Nem mindig azok a konferenciák számítanak a legfontosabbaknak, amelyeket nagy és neves nemzetközi szervezetek (pl. ECREA, ICA) vagy egyetemek szerveznek. Néha azok a konferenciák számítanak igazán, melyeknek a témaköre jól célzott és kutatási szempontból aktív közönségnek szólnak. Pontosan ilyen volt a Social Media and the Transformation of Public Space című konferencia, amelyet José van Dijck, Thomas Poell és Sanne Kraijenbosch hoztak tető alá az Amszterdami Egyetem Amsterdam School for Cultural Analysis valamint a Royal Netherlands Academy of Science (Holland Királyi Tudományos Akadémia) és az Amsterdam Centre for Globalisation Studies (Globalizációs Tanulmányok Amszterdami Központja) segítségével.
A június 18-20 között szervezett konferencia hatalmas sikert könyvelhet el, mivel többszáz előadós hangzott el a három nap alatt és olyan nemzetközileg is elismert neveket sikerült megnyerni, mint - a teljesség igénye nélkül - Christian Christensen, Mark Deuze, Lance Benett, Alfred Hermida, Michael Schudson és sokan mások.
Gyülekező a Holland Királyi Tudományos Akadémia épületében
A tömeg által is az egyik legjobban várt előadás Alfred Hermidáé volt, akinek hamarosan megjelenik a Tell Everyone: Why We Share and Why It Matters című könyve. Ebből a könyvből (és nem a könyvről) tartott előadást, amelyben kanadai példákon keresztül mutatta be, hogy miként használják manapság az emberek a közösségi oldalakat, hogyan teremtenek teret a nyilvánosságnak. Az előadás középpontjában az az egy nappal korábbi, José van Dijck-től származó gondolat állt, hogy nem a habermasi értelemben vett nyilvánosságról (public sphere) beszélünk, hanem a nyilvánosság teréről (public space).
Alfred Harmida (középen feketében)
Nagyon sok előadás tette magáévá a fenti gondolatot a nyilvánosságról. Úgy tűnik, mintha kutatók világszerte hasonló megállapításra jutottak volna és Amszterdamban ennek hangot is adtak. Így lehetett például arról is beszélni, hogy a Facebook miként adhat teret a nyilvánosságnak, azaz, mi a Facebook képlete, amit követve "fel lehet törni" a nyilvánosságot őrző ajtót. Születtek is elképzelések bőven.
Egy többször előkerült "Facebook-képlet"
Saját előadásomat MPs’ Use of Social Networking Sites. A cross-national research címmel tartottam meg. Arra hivatkoztam, hogy a politikusok közösségi hálózat használata valójában nem hordozz magában semmilyen forradalmi újdonságot. Ez azt is jelenti, hogy nem tesz semmit hozzá a demokráciához, mert valójában arról van szó, hogy a politikusok előszeretettel használják szócsőként az olyan oldalakat, mint a Facebook. A technológiai változások a társadalom számos szegmensét érintik, emiatt tűnhet úgy, hogy ami még működött pár éve a politikai kommunikációban, az mára már idejét múlt. A közösségi oldalak azonban nem forradalmasítják a politikai kommunikációt, pusztán a fejlődését segítik. A hagyományos politikai kommunikációhoz képest a politikai rendszer szereplői finomhangolhatják a kommunikációs stratégiáikat és ehhez tenné hozzá Hermida, hogy a választók/állampolgárok pedig hatásosan fejezhetik ki politikai szándékaikat.
Érdekes megemlíteni a Holland Királyi Tudományos Akadémia épületét a Trippenhuist. Sokak számára ismeretes lehet, hogy Amszterdam belvárosában levő házak kicsik, mert egyrészt szegények építették, másrészt a legapróbb földdarabot is ki akarták használni. A Trippenhuis sem egy nagy épület, de mindenképp nagyobb, mint a környező házak. A belső terei azonban lenyűgözőek. Bársonnyal borított, ódon termecskéktől a modern - utólag hozzáépített - kongresszusi termekig mindent lehet benne találni. A múlt találkozik a jelennel. Valahogy úgy, ahogy ezen a képen is:
